A termográfai mérés elrendezése
A termográfiánál figyelembe kell venni a hőmérsékletmérési eljárás fizikai alapokból adódó sajátosságait: egyrészt optikai mérési módszerről van szó, tehát a mérési objektumnak láthatónak kell lennie a mérőkészülék felől; másrészt a mérési elrendezés két kulcseleme (tárgy és mérőműszer tulajdonságai) mellett döntő szerepet játszanak a mérésnél a mérési útszakasz jellemzői és állapota, valamint a sugárforrás(ok) esetleges jelenléte az elő-, illetve a háttérben is.

A mérési útvonal (átviteli közeg) hatása
Mivel többnyíre nem vákuumban történik a termográfiai mérés, az érzékelt infravörös sugárzásnak valamilyen közegen keresztül kell áthaladnia a mérendő tárgytól a mérőberendezésig. A közeg infravörös-tartományú viselkedése (karakterisztikája) pedig befolyásolja a mérést. A legtöbb esetben ez a közeg a levegő, melynek átviteli képességére elsősorban a benne lévő vízpára és széndioxid van hatással.

Az előbbi ábrán látható, hogy a levegő átviteli tulajdonsága nagymértékben függ a hullámhossztól. A nagy átviteli veszteséggel jellemzett tartományok szomszédságában jó átviteli képességű (satírozott) tartományok is megfigyelhetők. Az utóbbiakat atmoszférikus ablaknak is szokás nevezni. Míg az átviteli tényező a 8...14 µm tartományban - az ún. hosszúhullámú (vagy távoli) atmoszférikus ablakban - szinte tökéletes átvitelt biztosít akár nagy távolságokra is, a 3...5 µm tartományban - az ún. középhullámú atmoszférikus ablakban - az atmoszféra mérhető veszteségeket okoz már néhányszor tízméteres távolságok esetén is.

VISSZA    TOVÁBB

A weboldal tartalmát szerzői jogok védik, ezért az írások, ábrák, valamint hő- és fényképek másolása, tárolása és publikációja csak a szerző előzetes írásos engedélyével megengedett.